Quantcast
Channel: » Szeretet
Viewing all articles
Browse latest Browse all 9

(F)ÉLEK ?

0
0

(F)ÉLEK ?

Élek … azt hittem ez az élet, de elkezdtem érzékelni, hogy Félek és nem Élek. Az a kis f betű választ el attól, amire vágyom … amiért ide jöttem, hogy megtapasztaljam, hogy milyen is az Élet …

Bezártam magam egy biztonságos helyre, ahova senkit, de senkit nem engedtem be … még Önmagamat sem … s közben azon tűnődtem, hogy vajon miért nem nyitja rám senki az „ajtót” … vajon miért érzem olyan magányosnak magam … pedig látszólag semmi okom rá. Mindenem megvan, amit ember csak kívánhat magának e földön … van férjem, vannak gyermekeim, szüleim, rokonaim, akik szeretnek, és akiket én is szeretek … van otthonom, ahol megpihenhetek, autóm, amivel közlekedhetek … mi kell még? Miért érzem azt, hogy valami nagyon hiányzik? Mi az, ami hiányzik?

Tovább tűnődtem … egyedül gubbasztva ott belül a vaskos, de biztonságos kőfalak között, és bizony sokáig nem értettem, sokáig nem éreztem … nem csak magamat zártam be, hanem a szívemet is …

Aztán eljött a nap, amikor feloldódni látszottak a kőfalak, s a világ kinyílt … de  én még mindig Féltem … mihez kezdek most? Igen, szép odakint minden … de van ott valaki? Hall engem valaki? Lát engem valaki? … sokáig nem mertem kijönni, egyszerűen azért, mert nem tudtam, hogy mi vár rám. Pedig éreztem a hívást, ami egyre erősödött, egyre jobban felzaklatott, ha nem figyeltem rá. Ilyenkor rettenetes érzelmek rabjává váltam: rám tört az elhagyatottság, a kétségbeesés, a hitetlenség, a kétely, az volt az érzésem, hogy ha kimegyek, nem fognak szeretni, mert így nem azt teszem majd, amit elvárnak tőlem, és újra meg újra csak Félni kezdtem … ez nem volt jó érzés, de nagyon ismerős terepen jártam … beleragadtam, legalábbis egy ideig.

Aztán eljött az a nap, amikor lehullottak a leplek a szememről, amikor készen álltam arra, hogy átadjam magam … feladjam az addigi elképzeléseimet jóról és rosszról, és bár nem látva azt, hogy az új út hova vezet, mégis azt válasszam … mert éreztem, ahogy egyre jobban elárasztott az érzés, hogy nincs mitől Félni … itt az ideje Élni! Végre megengedtem magamnak, hogy túllépjek a félelmen, s átadjam magam Önmagam számára … abban a pillanatban megszületett az érzés: VAGYOK … magammal, … magamban, … benne VAGYOK …


Ettől minden megváltozik … … … A régi díszletek elbontásra kerülnek, azoktól a szereplőktől, akik még mindig a régi forgatókönyv szerint végszavaznak nekem, hogy minél jobban tudjam játszani a régi szerepemet, szeretettel elbúcsúzom. Új szín következik az életemben … még nem látom … még nem tudom, hogy milyen lesz, hogy hogyan élem majd meg … de egy biztos … készen állok arra, hogy megtapasztaljam a pillanatot … már nem Félek … sokkal inkább … Élek.


Viewing all articles
Browse latest Browse all 9

Latest Images